2010 február

2010 Január

2009 december

2009 November képekben

Séta

Elvittem Anyáékat sétálni, és sutyiban jól bealudtam a hátán.

Gyorsjelentés

Anya elég elfoglalt mostanában (én foglalom le többnyire), ezért csak nagyvonalakban, amik történtek:

1. és legfontosabb: Fel tudok állni! A kiságy rácsába kapaszkodva, de még könnyebben Anyára, vagy Apára támaszkodva, mikor fekszenek az ágyban. A landoláson még van mit finomítani

/na mizu?/

2. Ennek feltétele, de külön is csinálom: fel tudok térdelni egyenesre, ha van mire támaszkodni.

3. Sokat dumálok. Annyi mindent mondok, de többnyire csak az hallatszok, hogy dej-dej-dej-deeejjj, de ma reggel nagyban mászok át Anya fején, mikor megkérdi: Hova-hova? erre mondom neki: IDE! Úgy nézett rám, mint egy ufóra, és kérdezi: azt mondtad IDE? Mondom: IGEN. Erre elkezdett sikongatni, hogy hát én mennyire okos vagyok, meg ügyes, meg szép, és kérdezgette, hogy okos vagy Marci? Okos? Mire Apa: "Ha azt mondja: Rettenetesen! lefordulok az ágyról!" Úgyhogy nem mondtam, nehogy megüsse magát miattam, de jó nagyokat nevettünk mindannyian.

4. Szoktam mászni, de a parkettán elég nehezen megy, úgyhogy ha sietek valahova (pl.: elkapni apa cipőjét, mielőtt elrakja) akkor kúszva startolok.

/Ennyit mászkálok/

5. Rágcsálok szilárd dolgokat, mármint kajákat, mert mindent megrágok amúgy, de eddig csak lágy, vagy pépes ételt kaptam. Ettem már almát, kenyérhéjat, kiflicsücsköt, sajtot...

/elsőre furi ez a sajt dolog/

6. Múltkor kelkáposztafőzi volt a család i vacsi, így én is azt ettem. 2 napig nagyon jól lehetett mellettem aludni, mert mindenem bűzlött. Anya első éjjel azt hitte, teleraktam a pelust, és ki is csomagolt, mire felébredtem, de üres volt, úgyhogy némi pityergés után jól visszasz opiztam magam álomba.